Hogyan csinálhatunk idõt?

"Idõt nem lehet semmire sem találni. Ha idõre van szükségünk, csinálnunk kell magunknak" - írta Charles Buxton.

Idõt úgy csinálunk, hogy idõt takarítunk meg. Akár bölcs tervezéssel, rövidebb "átvágásokkal" óvjuk a pocsékolástól, akár kiemelkedõen hatékony módszereket és eszközöket alkalmazva, minden perc, minden óra, minden nap, hét, ami felszabadul, felhasználható valami másra. Másrészt valahányszor pocsékoljuk az idõnket, az életünket, önmagunkat pocsékoljuk el.

Ez különösen igaz azokra a rövid "idõszilánkokra", melyek két elintézendõ ügy, esemény között mintegy a semmibe hullanak. Ilyen például az is, amikor munkába utazunk, várunk az ebédre, vacsorára és sorolhatnám. Ha ezeket a "hulladék idõket" hasznosítjuk, valójában idõt csinálunk, mert ez olyan, mintha visszaállítanánk az órát - mintha a napunk ennyi perccel, esetleg ennyi félórával "több" lenne a mindenkinek kiporciózott 24 óránál.

Egy normális héten legtöbbünk gondatlanul annyi ilyen apró idõegységet szór ki az ablakon, amibõl három-négy órányi teljesítmény is kijön hetenként - gyakran ennél sokkal több. Ha fel akarjuk használni ezeket a hulladék perceket, negyedórákat, a titok roppant egyszerû: elõre kell készülnünk a felhasználásukra. Mindnyájan tudjuk például, hogy különbözõ alkalmakkor várakoznunk kell. Ilyenkor elõre megtervezhetjük, hogyan fogjuk hasznosítani a várakozás perceit, óráit. Ez lehetõvé teszi, hogy haladjunk egy kitûzött cél felé - például megtanuljunk olvasni egy idegen nyelven. Ám van egy másik elõnye is: megóv attól, hogy türelmetlenkedjünk, dühöngjünk a várakozás miatt, ezzel értékes idegi energiát - no és idõt - pocsékolva a semmire.